|
Rendhagyó óévbúcsúztató 2004.
 |
 |
Napjainkban egyre többször tör felszínre az a vélemény, hogy a keresztyén, vallásos emberek maradjanak a templomok falai között, komoly, komor arccal gyakorolják ott a hitüket…
Társgyülekezetünk presbiterei, gyülekezeti tagjai az utóbbi időben mintha rácáfolnának erre. Elég, ha csak az elmúlt év presbiteri gyűléseire és gyülekezeti alkalmaira gondolunk. A korábban talán komor, komoly arcok mintha "vidámodnának". Egy jó kedélyű társgyülekezeti presbiteri gyűlésen vetődött fel a rendhagyónak számító, de reményeink szerint majd hagyománnyá váló – templom és gyülekezeti ház falain kívüli – gyülekezeti évbúcsúztató vacsora megszervezése.
Ebből az apropóból indultak az autók és a különjáratú autóbusz 2004. december 30-án délután (közel száz utassal) társegyházközségeinkből a Bük-fürdői étterem felé. Mindannyiunknak kellemes meglepetés volt a résztvevők magas száma, bizonyítéka annak, hogy egymás társaságát, a közösséget nem csak a templom falain belül keressük, hanem az azon kívüli világban is.
Évbúcsúztató gyülekezeti vacsora, - talán első hallásra meglepő, de valójában mégsem. Együtt asztalhoz ülni, együtt vacsorázni összetartozó emberek, legtöbbször rokonok szoktak. Jó volt érezni itt is, rokonok vagyunk, mi több testvérek (családok, gyermekek, más vallású házastársak, fiatalok és idősek)- összetartozunk.
A kellemes hangulatú estén beszélgethettünk, megoszthattuk egy-egy beteg szerettünk feletti aggodalmunkat, megoszthattuk elmúlt évi örömeinket. Jó volt együtt örülni gyermekeik esküvőjére készülő asztalszomszédainkkal. S nem utolsó sorban számba vehettük gyülekezeteink elmúlt évi örömteli eseményeit, a lelkésziktatást, épületeink szépülését, gyarapodását és azt a lelki gyarapodást, amit újfennt megtapasztalhattunk. Ezen a vacsorán jó volt együtt lenni olyan testvéreinkkel is, akik egyébként a gyülekezeti alkalmakat ritkábban látogatják, - megbizonyosodva arról, hogy Isten mindenkit másként szólít meg. Ebben a vendéglői hangulatban is Istennek adhattunk hálát, hiszen valóban nagy változások vannak gyülekezeteinkben. Mintha többen lennénk, mintha egyre sugárzóbbak lennének az arcok. Meg vagyok győződve arról, hogy Urunk ilyennek szereti látni övéit.
A 2004. évi rendhagyó évbúcsúztatón ismételten megbizonyosodhattunk arról, hogy nagyon jó érzés évangélikusnak, az örömhír hordozójának lenni.
Torda Géza
|
)
)
)
)
)
)
)
)