1%

LELKÉSZIKTATÁS A NEMESCSÓI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETBEN
Ünnepre készülődött a Nemescsó-Meszlen-Acsád-Kőszegdoroszlói evangélikus gyülekezet. 70 év után újra lelkészeket iktattak be a nemescsói templomban. Ugyanis 70 éve iktatták be Baráth Pál lelkészt, aki 40 évig szolgált a gyülekezetben. Őt Weltler Sándor követte. 1991-től ő már Sopronban folytatta szolgálatát. Ezek után megindult a segédlelkészek vándorlása, amelynek talán gyülekezetünk nagy kiterjedése volt az oka, amely Kőszegtől Szombathelyig, az országhatártól a megyehatárig terjed. Nagyon sajnáltam abban az időszakban a gyülekezet akkori felügyelőjét, **Takács Józsefet**, aki nagyon sokat tett azért, hogy legyenek állandó lelkészek. Akinek sok kritikát kellett oktalanul elviselni, pedig ő mindent megtett azért, hogy jól érezzék magukat az ide kerülő segédlelkészek. De minden rosszban van valami jó. 2002-ben a gyülekezet újra lelkészeket keresett. Kérte Vető István esperes úr segítségét, aki ez ügyben megkereste Ittzés János püspök urat. Ő, mint volt kőszegi lelkész naprakész volt a szomszéd gyülekezet gondjaival. A püspök úr a gyülekezet vezetőinek figyelmébe ajánlotta a Pápán 6. évfolyamukat töltő Kalincsák házaspárt. Ők meglátogatták a fiatal lelkészeket, és kérték a püspök úr segítségét, hogy ajánlja figyelmükbe a nyugati határszélén fekvő nemescsói gyülekezetet. Talán először meg is riadtak, hisz a gyakori lelkészváltás híre hozzájuk is eljutott. Eljöttek ismerkedni a hellyel és a gyülekezettel. Úgy döntöttek, hogy itt kezdik meg segédlelkészi munkájukat. Az idő múlásával úgy egymásra talált lelkész és gyülekezet, mintha sok éve együtt dolgoztak volna. A gyülekezetet állandóan cselekvő, a fiatalok nyelvén értő, az idősebbeket őszinteségükben megnyerő, mosolygó lelkészeket ismertek meg. E rövid két év alatt bebizonyították azt, hogy lehet kis gyülekezetben maradandót alkotni. Példa erre falunkban a Teleház és a tanítólakás átépítése, amelyhez saját maguk által írt pályázaton nyerték meg a fedezetet. De így van ez a többi társult községekben is: imaterem, lelkészlakás felújítása, építése stb. A gyülekezet vezetőiben nem volt kétség afelől, hogy ha leteszik a lelkészvizsgát, meghívják őket lelkésznek. A sikeres vizsga után a gyülekezet részéről sor került a meghívásra, majd megválasztásukra. Az iktatásra 2004. október 17-én került sor. A készülődés már hetekkel előtte megkezdődött. Minden falu átérezte az ünnep súlyát, és örömmel vállalta a feladatot. Készültek kicsik és nagyok, csendben és titokban. A külső munkákat az állandóan szakadó eső nehezítette. A hívek hozták a süteményeket, hidegtálakat, készítették a sok-sok szendvicset. Nagy volt a sürgés-forgás. Hamar elérkezett 14 óra, az iktatás időpontja. A jó Isten is ránk tekintett, s az addig szakadó esőt verőfényes napsütés váltotta fel, mindannyiunk örömére. Kezdetét vette az ünnepség. A szépen feldíszített templom zsúfoltságig megtelt. Kb. 700 ember hallgatta Ittzés János püspök úr igehirdetését, amely arról szólt, hogy Jézus is kettesével küldte tanítványait. Ez nem csak azért van, mert egyedül társtalan az ember, hanem minden fontos híradást két tanúnak kell megerősíteni. A házaspár együtt hordozza a terheket, így a gondok is megoszlanak. Az igehirdetést követően Vető István esperes úr és Keveházi László nyugdíjas esperes beiktatta hivatalába Kalincsák Balázst és Kalincsák Balázsné Varga Katalint a nemescsói gyülekezet lelkészeit, akik rendhagyó módon párbeszéd formában foglalták össze mindazt, ami a szívükben volt. Vezérigéjük a szolgálat szépségéről szólt, de nem hallgatták el a nehézségeket sem. A lelkészi élet tempót, rohanást, gyakran még a feléjük nyúló kézfogást sem várják meg. Az istentisztelet után ünnepi közgyűlésen köszöntötték az ifjú lelkészeket. Mindegyik hozzászóló örömének adott hangot, hogy végre vége a lelkészvándorlásnak. Talán leghűebben Mezmer Ottó az Őriszigeti lelkész fogalmazta meg, aki elmondta, hogy a szolgálata 13 éve alatt azért nem tudta felvenni a kapcsolatot, mert nem tudta követni a lelkészek érkezését és távozását. A közgyűlés végén a püspök úr, a lelkészek és a gyülekezet vezetői megköszönték **Keveházi Lászlónak**,és **Keveháziné Czégényi Klárának** hogy a segédlelkész váltások idején szívén viselték a gyülekezet sorsát. Közgyűlés után egy kötetlen hangú állófogadáson jól érezte magát mindenki, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mert ez az ünnep mindnyájunké volt. Végezetül szóljunk az ifjú lelkészekhez. Reméljük az a bizalom, amit megszavaztunk egymásnak, kitart sokáig, Baráth tisztelendő úr példáját véve, legalább 40 évig. A megkezdett sikeres munkához kívánok a gyülekezet és a magam nevében jó egészséget és töretlen munkakedvet.
Horváth Károly