Kirándult az Evangélikus Gyülekezet
Még a tél folyamán vetődött fel a lelkészekben, hogy szeretnék ha a gyülekezet tagjai megismernék azt a vidéket ahonnan Varga Katalin lelkésznő származik, nevezetesen a Somogy megyei Csurgót.
Megkezdődött a szervezés, mind Csurgón, mind idehaza. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy végül az öt faluból 83-an jelentkeztek. Külön örvendetes hogy ennek közel 70 %-a nemescsói. Április 3-án egy verőfényes tavaszi reggelen elindultak a buszok Csurgó felé. Nagykanizsa után Tisztelendőnő húga irányításával egy nagyon szép erdei úton haladtunk körülbelül 4 km hosszan, kisebb nagyobb tavak, horgászparadicsomok mentén. Az viszont sajnálatos volt, hogy nem állhatunk meg, mivel az arborétum még nem volt nyitva a látogatók számára. Így érkeztünk meg Csurgóra. Első utunk a Református Gimnáziumhoz vezetett. Ott két idegenvezető kalauzolt bennünket és mutatta meg a Festetics György által építtetett iskolát. Ez a Festetics György megegyezik a keszthelyi Festetics-kastély építtetőjével. Az iskola tanárai nagyon büszkék arra, hogy elődeik között olyan nevű tanítók voltak, mint Csokonai Vitéz Mihály. Az iskola falai között különböző vallású diákok jól megférnek egymás mellett. Az épülethez nagyon szép park tartozik, és most építenek egy fiúkollégiumot is.
Ezután a református templomba látogattunk el, amely mai kor alkotása. Azt tudni kell, hogy a város lakóinak túlnyomó többsége református vallású.
A múzeum és a evangélikus templom megtekintése után a Lelkésznő szülei egy állófogadáson látták vendégül a kirándulókat az evangélikus templom melletti gyülekezeti teremben. Délután Csurgótól kb. 10 km-re lévő vadásztanyára mentünk, Kaszóba, messze a falu és a város zajától. Ezt a területet hatalmas erdő veszi körül. A tanya most egy üdülő paradicsom, a pihenni vágyók helye, különféle panziókkal és éttermekkel. Ez az üdülőhely működtet egy kisvasutat, amely 5 km hosszan szállítja a turistákat, és 15 km-es sebességgel zakatol az erdőrengetegben. Ezt a kisvasutat mi is igénybe vettük. A gyerekek nagyon örültek, hogy a mozdonyban utazhattak, és vezethették azt.
Hazafelé megnéztük a Dráva és a Mura találkozását, ahol festői kép tárult elénk.
A Lelkésznő szülei nagyon sok munkát fektettek abba, hogy jól érezzük magunkat. Csodálatos napot szereztek számunkra, amit ezúton is köszönünk.
Általános volt a vélemény, hogy hiányoznak ezek a közös kirándulások. Gondoljunk csak vissza, néhány évvel ezelőtt a tűzoltók minden évben elmentek kirándulni. Vagy például egy színdarab végén a szereplők jutalma egy közös kirándulás volt. Igaz, azóta se tűzoltók, se színjátszók nincsenek. Pedig ezek a közösséget összekovácsoló kirándulások sok kellemes élményt hoztak a falu lakói számára. Lehet, hogy a rohanó élet, lehet, hogy a személygépkocsik elszaporodása az oka, de valahogy ezek a közös alkalmak hiányoznak mindnyájuk életéből, hogy legalább egy napra otthon hagyhatnánk mindennapi gondjainkat.
A beszámolót Horváth Károly, a nemescsói gyülekezet felügyelője készítette.
|