|
Az első fellépések
Jöttünk énekelni neked...
Nagy lelkesedéssel fogadtuk a hírt: a társgyülekezetnek énekkara alakul. Otthon mosogatás és tanulás közben már hangoltunk családunk "örömére".
Egy őszi hideg, szeles szombat esti napon kíváncsian vártuk a meszleni parókia előtt a "fehérvillám" érkezését.
Hat óra előtt pár perccel meg is érkezett. Izgatottan, érdeklődve-talán egy kicsit félve-ültünk be az autóba, várva a régóta emlegetett énekkari próbát. "Vajon sokan összegyűlünk? Hányan kapunk kedvet az éneklésre? Megtaláljuk a közös "hangot"?
Minden alkalommal a beéneklés nyelvtörő és mókás hangskálájával kezdődik, amely felszabadult alaphangulatot adja. A társaság hamar összebarátkozott. Istent dicsőítő, áldó énekeket énekelünk. A könnyebb-nehezebb dallamok hamar a fülünkbe másznak, melyeknek megtanulását gitárkíséret is megkönnyíti. Kialakultak a szólamok is. Közben sokat nevetünk, viccelődünk. Sajnáljuk, hogy gyorsan eltelik az egy óra.
Énektudásunkat már több alkalommal is bemutathattuk. Nemescsóban ádvent 4. vasárnapján délelőtt az istentiszteleten, illetve az Ökumenikus Imahéten énekeltünk. Meszlenben pedig a szeretetvendégségen. Sok kedves, jó szót, dicséretet, elismerést kaptunk a gyülekezet tagjaitól. Voltak, akik velünk énekeltek, másoknak könny szökött a szemébe.
Őszintén mondhatjuk, az énekkar megtalálta a közös hangot, lelkes vezetőink segítségével nagyon jól összekovácsolódtunk. A kételyeink szertefoszlottak. Ez a vidám és felszabadult kis közösség szeretettel várja és hívja mindazokat, akik szívesen énekelnének velünk együtt, mert:
"Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából!"(Jer 20,13)
Petrőczi Ildikó
Németh Katalin
|
)
)
)
)