Eörsi Anna
A NEMESCSÓI ÚRVACSORAI TERÍTÕ IKONOGRÁFIÁJA
"A Jézus emberiségébõl ki ki egész dosztig hörböl"
Az Evangélikus Országos Múzeum õriz egy úrvacsora-terítõt , amely a Vas megyei Nemescsóban készült 1650-ben. A hímzés az Utolsó vacsorát ábrázolja. Jézus és az apostolok kerek asztal körül ülnek támlátlan széken, csíkos ruhában. Nevük latinul van fejük felé hímezve. Középen Jézus foglal helyet, kebelén kedvenc tanítványa, János (János 13.23 ). Velünk szemben, az asztal innensõ oldalán ül a pénzeszacskót szorongató Júdás. A többiektõl eltérõen nincs glóriája, haja és szakálla pedig szõke. Az asztalon kehely, paténa és egy tálon fekvõ bárány látható. A négy sarokba egy-egy angyalt hímeztek. A két alsó angyal felhõn áll és pálmaágat tart, a két repülõ felsõ egyik kezében pálmaág, a másikban koszorú látható. A terítõ négy szélét virágminta díszíti.
A mû ikonográfiailag több szempontból érdekes. A szokásostól messze eltérõen az asztalnál ülõknek pirosra van hímezve az orra. Szokatlan, hogy Lukács és Márk evangélisták is jelen vannak-õk nem tartoztak az elsõ apostolok közé (Lukács Pál tanítványa, Márk Péter tolmácsa volt). Önmagában is ritka a témában az angyalok jelenléte és a pálmaág, a koszorú, kezükben egészen rendhagyó. A virágok sem tartoznak az utolsó vacsora szokásos elemei közé. Végül különlegességnek számít az is, hogy az asztalon lévõ bárány él, nincs megsütve.
E sok furcsaság közül eddig csak a piros orral kapcsolatban látott napvilágot egy számomra nem elfogadható értelmezés, miszerint az égiek és a földiek megkülönböztetésérõl van szó. Véleményem szerint borivástól piros a szereplõk orra. Az apostolok immár magukhoz vették a Krisztus testét és vérét jelentõ kenyeret és bort. Nem valószínû ámbár nem is kizárt -, hogy a borivás piros orral való jelzésével a két szín alatti áldozás mellett akart volna érvelni a hímzõ. A másik lehetõség, hogy esetleg a vér-bor azonosságát akarja érzékeltetni ezzel a különös megoldással a mû készítõje, illetve megrendelõje. A hímzés népies stílusa, kedélyes hangulata meglehetõsen emlékeztet a tréfás bordalokra. Különösen méltó figyelmünkre egy számos változatban, az egész országban elterjedt ének, amely hol lakodalomban, hol halotti toron, hol vízkereszt utáni második vasárnap hangzott el. Témája a kánai menyegzõ, azaz a borrá változtatott víz csodája (János 2,1-11)- ez az esemény az Utolsó vacsorán történt átváltozás legfontosabb elõképe. Mindegyik verzió megtoldja a bibliai történetet az apostolok vidám borozgatásának részletezõ, szókimondó leírásával. Ezekben az énekekben gyakran találkozunk az utolsó vacsorára utaló kifejezésekkel is. Pl.:
"szerelmed végtelen
a kenyér és bor színében"
